„Aki túl sokat látott, általában nehezebben, szólal meg. Előbb csak mesél. A fiának, az unokájának, a társának, esetleg barátainak. S bár az élő szó erős, sokszor szinte monumentális megjelenítő erőt visz a képekbe, megfelelő helyzetben rájön, hogy a sok mesét kár lenne a feledés jótékony tevékenységére bízni. Erre a felismerésre, – az olvasók szerencséjére, – Jung Ildikó Judit is idejében rájött, így én is tiszta szívből ajánlhatom bárkinek, aki kézbe veszi ezt a kis kötetet, hogy nyugodtan nyissa ki, lapozzon bele, utána garantáltan nem fogja letenni addig, amíg végig nem olvasta. Minden egyes szóból, mondatból kitűnik, hogy az írónő szereti az életet, szereti az embereket és egy esetleges álarc mögül két, mindenkit átölelő szeme, el nem múló jóindulattal, folyamatosan kiles a világra. Ebben rejlik az ő ereje.” (B. Osvát Ágnes)